Az előző bejegyzésben említett cikksorozat második része következik, most a This Is The Life nagylemez második harmadával: a Run-nal, a Let's Start A Band-del, a Barrowland Ballroom-mal és az L.A.-jel kapcsolatos gondolataimat osztom meg veletek.
A négy dal közül a Run és az L.A. jelent meg kislemezen és kapott videoklipet - de egyik sem közelítette meg a This Is The Life kislemez sikereit, amit sajnálok, mert például a Run igencsak megérdemelte volna.

Run

Ennél a dalnál esett le először az állam, hogy Amynek micsoda fantasztikus hangja van. A többi dalában nem használja így ki a hangterjedelmét, ezért is örültem ennyire ennek a dalnak. Erőteljes, sodró ledülettel énekel, és élőben egy hajszállal sem rosszabb. A szövege nem különleges, de szép, sokan azonosulni tudnak vele. Amy egyik legrosszabbul teljesítő kislemeze volt ez, a számomra érthetetlenül.

Let's Start A Band

Amy koncertjeinek álladó ráadása, záródala - nem véletlenül. Igazán jól élőben szól. Mikor egy fesztiválon, a tömegben, együtt kiabálod Amyvel, hogy "And if you want it to then there's nothing left to do, lets start a band, lets start a band, lets start a band, lets start a band" - semmihez sem hasonlítható, felszabadító érzés. A stúdiófelvételt pedig a trombita teszi különlegessé: azért nem minden popdalban hallani ilyet.

Barrowland Ballroom

Amy egyik legpörgősebb, koncerteken mégis ritkán játszott száma. Amy egy tinédzserkori koncertélményéről írta, a dal címe egy glasgow-i szórakozóhely, koncertterem nevére utal. Ebben a dalban is van trombita, de egyáltalán nem érzem furcsának, vagy oda nem illőnek. Én viszonylag ritkán hallgatom, nem tartozik a kedvenceim közé, nem is értem miért. Sokan hiányolják Amy koncertjeiről a vidámsága miatt, és amiatt, hogy kifejezetten jól lehet rá táncolni.

L. A.

A megtévesztő cím ellenére, a dalnak semmi köze Los Angeleshez - Jake Gyllenhaal-hoz viszont annál több. Jake-et jelöli a dalban szereplő J., aki Amy tinikori legnagyobb kedvence. Amy, az elmondása szerint a sztárok világáról írta a dalt, és az üzenete az, - Amyt idézve - hogy "örülj annak, aki vagy, és amit elértél. Nem kell díjakat nyerned ahhoz, hogy értékesnek érezhesd magad". A dalt Pete Wilkinsonnal, a menedzserével közösen írta. Szívesen hallgatom, nagyon kellemes, de nem a lemez legjobb dala.