Miután az A Curious Thing első három dalát megdicsértem, a Love Love-ot pedig jól leszóltam, folytatnám a sort a lemez második négy dalával: az An Ordinary Life-fal, a Give It All Up-pal, a My Only One-nal és a This Pretty Face-szel.
A négy dal közül a This Pretty Face kapott klipet és jelent meg kislemezen - aminek személy szerint nagyon-nagyon örültem. A dal, a klip, a lemezborító mind-mind telitalálat, de erről majd később.

An Ordinary Life

A Gerard Butler ihlette dal gyakorlatilag mindent kifejez, amiért Amyt szeretjük: egyszerű, őszinte, sallangmentes. Amy arról énekel, mennyire nem akar a Gerardhoz hasonló világsztárok sorsára jutni, próbál hétköznapi életet élni, próbálja nem elbízni magát, és megmaradni annak, akinek megismertük: átlagos lánynak, aki imádja a zenét, imád dalokat írni, imád énekelni, minden affektálás és művészieskedés nélkül.

Give It All Up

Bevallom, a számomra ez a Nagybetűs Töltelékdal. Egyszerűen nem tudok mit mondani róla, nem igazán jó, de nem is nagyon rossz, no offense, olyan semmilyen. Az akusztikus verziója jobban tetszik, valahogy az egyszerű, egy szál gitáros kíséret jobban rá tudja terelni a figyelmet a dalszövegre... de itt a dalszöveg sem olyan erős, mint amilyet Amy Mactől megszokhattunk.

My Only One

Ez a megtévesztő cím és dalszöveg ellenére NEM szerelmes dal: Amy Michael Jacksonról írta az énekes halálakor. Amy óriási rajongója volt, és nagyon megviselte a halála. Ez is olyan szám, ami mindenkinek más-mást jelenthet, hiszen mindannyiunknak vannak elhunyt szeretteink, és mindannyian megtapasztalhattuk már, milyen az, amikor nem értenek meg, mikor valaki egyik pillanatról a másikra változtatja meg a véleményét velünk, vagy egy tettünkkel kapcsolatban - egyszóval fájdalmas, mély üzenettet teli dal ez is.

This Pretty Face

Mondtam már, mennyire szeretem Amy megmondódalait? Ez is ilyen, abszolút kedvencem a lemezről. Amy azokat a sztárokat gúnyolja ki benne, akik kizárólag a külsejükből akarnak megélni, csak a divat és a szépségápolás érdekli őket, nem értenek semmihez, de a butaságuk ellenére ritka arrogánsak - hát, Amy jól elmondja róluk a véleményét. A témához nagyon jól passzol a játékos, gunyoros hangszerelés, és már a lemezborító is elég árulkodó. :D