Elérkeztünk a cikksorozat utolsó részéhez, Amy legújabb, 2012-es lemezének utolsó harmada következik: a címadó Life In A Beautiful Light, a Human Spirit, a The Green And The Blue, az In The End, és a lemezen rejtett dalként szereplő Two Worlds. A dalok közül egyik sem lett kislemez.

Life In A Beautiful Light

Nem tudom, ez hogy sikerült, de egyértelműen ez, a címadó dal lett a lemezen a leggyengébb. Értem én, hogy Amy próbálta átadni benne a saját boldogságát, de ez a dal - kár szépíteni - tingli-tangli lett. Lehet, hogy én vagyok túl megkeseredett ehhez a dalhoz, de valahogy sosem tudtam azonosulni ezzel a csupaörömszivárványésrózsaszínköd hangulattal.

Human Spirit

Bevallom, a számomra ez a dal mindig zavarba ejtő volt. Amy a pár éve a föld alatt rekedt chilei bányászokról írta, de valahogy nem sikerült átadnia azt, amit akart. Aki ilyen mély és megrendítő témához nyúl, annak nagyon vigyáznia kell, hogy hogyan vitelezi ki, mert könnyen lehet belőle valami giccses közhelyhalmaz - és ugyan Amy dala giccses nem lett, de a közhelyeket nem tudta elkerülni. Lehet, hogy ha kicsit hosszabb lett volna a dal, akkor árnyaltabban tudott volna fogalmazni - mindenesetre a próbálkozás értékelendő.

The Green And The Blue

Ritkán játszották a lemezbemutató turnén, pedig az album egyik legjobb dala lett. Hangulatos, kedves, nagyon tetszik - pedig ez is vidám dal, de nem esik a Life In A Beautiful Light hibájába, nem próbál valami elképesztő eufóriát erőszakolni az emberre, egy nagyon is hétköznapi szituációról szól: egy focimeccsen vagyunk, ahol is Amy arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy nemcsak vadbarom módjára lehet szurkolni, és a sportoknak van szép oldala is.

In The End

Amy ebben igazán jó. Saját magáról énekel: a kétségeiről, az eddigi életútjáról, a céljairól, a problémáiról, a lehetőségeiről - és mindezt úgy, hogy teljesen azonosulni lehet vele, mert Amy is maga is önazonos: egyszerű, sallangmentes, őszinte. Nagyon szeretem a dalt, kár, hogy koncerteken sosem hallani, még a Life In A Beautiful Light lemezbemutató turnén sem szerepelt a setlistben.
 

Two Worlds

A lemez végén, rejtett dalként szereplő Two Worlds szintén nagy kedvencem. Egyszálgitáros gyönyörűség, egészen lírai, versszerű dalszöveggel - a lehető legszebb befejezése a lemeznek.