Amy Macdonald, a véletlen hősnője
The Independent Magazine
2007 augusztus 10
Amy Macdonald annak idején válaszolt az NME magazin egy hirdetésére, és egy csapásra híres lett: második a brit slágerlistán.
Amikor az idén először találkozott Elton Johnnal az énekes show-ja után Glasgowban, az idősödő sztár volt az, aki a beszélgetést kezdeményezte. "Szia szépségem!" - kiáltotta, felugrott a székről, megölelte és megpuszilta Amyt. "Azt gondoltam, hogy viccel." - emlékezett vissza Macdonald. - "Annyira bizarr volt!"
Bizarr - egyike a 19 éves Macdonald kedvenc szavainak. Egyre gyakrabban használja, amikor a közelmúlt eseményeit foglalja össze, hiszen még mindig a két világa közötti egyensúlyt próbálja megtalálni: ugyanannak annak az ismeretlen zeneimádó tinilánynak érzi magát, aki volt, de popsztárrá vált. Elragadtatva mesélt arról, amikor először beszélgethetett Fran Healyvel, a Travis tagjával, akinek Amy tinikorában nagy rajongója volt. "A márciusi londoni koncertjük után történt. Csak egy egyszerű beszélgetés volt, de közben végig arra gondoltam, hogy ha ő nem lenne, én nem csinálhatnám azt, amit most." mondta. (Amy 12 évesen a Travis Turn című száma hatására kezdett el gitározni, dalokat írni. - Tachion, a szerk.)
Nem volt kevésbé meglepő élmény, mikor Bishopbriggsben a helyi szupermarket előtt várakozott a barátaira, akik az bemutatkozó lemezét, a This is the Life-ot vették meg. Az azonos című dal pedig még azon a héten a slágerlisták élére került. A lemez gondosan kidolgozott, de fiatalosan lendületes dalok gyűjteménye, ami egy meglehetősen tipikus külvárosi tinédzser gondolatait, érzéseit foglalja össze, és megmutatja, mi az a rejtélyes trükk, amivel egyszerre több generációt is megszólíthatunk.
Az első kislemezén a Mr Rock'n'Roll című számot hallhatjuk. Ez a szomorkás folk-pop dal arról szól, hogy milyen szomorú, ha a szerelmesek későn találják meg egymást. "Úgy gondolom, olyan dolgokat írok, amelyek minden korosztályt megfoghatnak." - mondta Macdonald. - "Nincs bennük semmi különleges. Teljesen egyszerű dalok, azok a dolgok, amikről énekelek, bárkivel megtörténhetnének."
Ezek a gondolatok, és a fülbemászó dallamok olyan sikert hoztak Macdonaldnak, amely megváltoztatta az életét. "Ez most egy olyan helyzet, amiről évek óta álmodtam, de sosem hittem volna, hogy valóban megtörténhet velem." - mondta - "Én ezt soha nem fogom tudni megszokni. Szerintem. Mindig ott fog motoszkálni az agyam mélyén, hogy ez annyira furcsa, annyira bizarr!"
"Azok közül a zenék közül, amiket hallgattam-hallgatok, semmit sem másoltam le, nem építettem bele a dalaimba. Na jó, talán a Travist egy kicsit. Nem is a dalszövegeik, inkább az indie rock zenéjük hatott rám. De semmi olyat nem próbáltam, ami nem én vagyok."
Habár nem rendszeres olvasója az NME magazinnak, felfigyelt benne egy hirdetésre, amiben művészeket kerestek. Válaszolt a hirdetésre, nem túl sok optimizmussal. Beküldött egy Amy szavaival élve "rettenetes demót", amit a hálószobájában vett fel.
Innentől felpörögtek az események, Amyt felfedezte Pete Wilkinson, és 18 évesen már lemezszerződése volt.
"Igazából csak jó időben voltam jó helyen. Egész életemben szerettem a zenét, szerettem gitározni, énekelni, de sosem gondoltam volna, hogy zenei karrierem lehet, ezért szerintem az se zavart volna, ha nem kapom meg ezt a lehetőséget."
Az, hogy Amy laza stílusban énekel, nem tükrözi az elkötelezettségét vagy a munkaerkölcsét. Mindkettőt alaposan tesztelték az alatt a két és fél év alatt, amíg a lemez készült. "Bedobtak a mély vízbe." - mondta Macdonald. - "Ennyi az egész: csináld ezt. Ezt fogod csinálni holnap, és pénteken is. Az album megjelenése előtt voltak időszakok, amikor egy hang folyton azt kérdezte bennem: miért csinálod ezt? Minden kis koncerten, minden kis interjú alatt azt éreztem, ok nélkül van. Elég szomorú voltam. De most, hogy a lemez megjelent, és úgy néz ki, jól csináltam a dolgomat, egyszerre megértettem, miért volt ez az egész."
Tehát, úgy gondolja, a zeneiparban marad még hosszú ideig?"
"Nem vagyok biztos benne. Imádom a munkámat. Ha olyan sikereim lennének az elkövetkezendő években is, mint most, teljesen el lennék ragadtatva. De egyetemre is szeretnék menni. Felvettek a Strathclyde Egyetemre társadalomtudomány szakra, de idén nem indul. Ebbe a lemezembe annyi energiát fektettem, mint egy egyetemista a diplomája megszerzésébe."
|