"NEM hiszem, hogy szükségem lenne arra, hogy híres legyek" - véli Amy Macdonald, aki az egyik legsikeresebb skót zenész.
"A szenvedélyem a zene, ez minden. Nem hiszem, hogy ebből rögtön az következne, hogy paparazziknak kell leskelődniük az ajtóm előtt. Eddig ilyen még nem történt, és ezért hálás is vagyok, soha nem vágytam az ilyesmire. Remélem, a zenémről leszek ismert, nem pedig a rólam készült paparazzi képekről."
"Az új lemezem miatt most egy kicsit ideges vagyok. Az első lemezem megjelenése olyan volt számomra, mint egy kaland. Azt gondoltam magamban, hogy lesz ami lesz! Abban, hogy a lemez világszerte is ismert lesz, nem is reménykedtem. Viszont a második lemezemet már egyből Európa több országában adjuk ki."
Megkönnyebbülten tért haza a tavalyi világ körüli turnéjáról. "Jó itthon koncertezni. Már csak azért is, mert itt az emberek értik, mit mondok!" - jegyezte meg a jellegzetes glasgow-i tájszólásával.
Hiába volt a januári koncertje teltházas, mégis remegve, idegesen kezdi el a 2010-es turnéját.
"Az a leginkább idegtépő, amikor a szülővárosomban koncertezek." - mondja. "De nemcsak az Egyesült Királyságban turnézok majd, hanem Németországban, Franciaországban, Spanyolországban is. Tény, hogy a legutolsó madridi koncertem csodálatos volt - a közönség tette azzá. Úgy gondolom, amikor olyan dalokat játszol a közönségnek, amiket még soha, teljesen természetes, hogy ideges vagy. Annyira még soha nem voltam izgatott mint most. Olyan jó ezzel az új anyaggal koncertezni! Persze régebbi dalokat is játszunk, nagyrészt átdolgozva."
Macdonald sikere szinte valószínűtlen. Volt benne annyi kitartás, hogy egyedül, segítség nélkül megtanult gitározni, saját dalokat írt és még a 20. születésnapja előtt megjelent az első lemeze, ami 1. helyen volt a brit toplistákon.
"Nagyon aggódtam a 2. lemez felvételekor." - mondja - "Nem vagyok túl termékeny, így nem tudtam, mikor születnek meg bennem a dalok."
"Pete-nek, a menedzseremnek volt egy kis hálószobaszerű stúdiója. Nagyon szórakoztató volt ott felvenni a dalokat. 3 millió lemezt adtunk el, 2 millió kislemezt, folyamatosan turnézok egész Európában, és mindez ezen a kis helyen kezdődött el, ahol mindig cigiszag van és mindenhol cukormentes kólásdobozok hevernek. Azt mondta nekem, hogy vegyünk fel itt egy pár dalt, ne foglalkozzak a rendetlenséggel, ezek még úgyis csak demók. Aztán, mikor befejeztük, azt mondta, vegyük fel az egész második lemezt."
De félre kell tenni az önbizalomhiányt, nem lehet hátat fordítani annak, amit Macdonald az eddigi viszonylag rövid pályafutása alatt elért. De miért szereti annyi ember?
"Tényleg nem tudom. Azt hiszem, ez egy tipikus skót vonás; nagyon szerények vagyunk, nehéz az erősségeinkről beszélnünk. Azt hiszem, talán azért, mert egyszerűen a becsületes, mindennapi életről írok, amit mindenki a sajátjának is érezhet. Nagyon sokféle ember jár a koncertjeimre: láttam már ötéves kislányokat és 60 éves férfiakat is ugyanott. Igazán boldog vagyok, hogy az emberek - úgy tűnik - szeretik, amit csinálok, és megtisztelő a számomra, hogy megveszik a lemezemet és eljönnek a fellépéseimre."
2010 március 25