Több mint hárommillió eladott lemez után is Harry Guerin szerint Amy Macdonald, a skót énekes-dalszerző teljesen két lábbal áll a földön.
"Boldog vagyok, hogy hétköznapi az életem."

Harry Guerin: Az első lemeze, a This Is The Life koncertturnéjának a vége és az új lemeze, az A Curious Thing felvételeinek kezdete között volt ideje átgondolni az eddigi sikereit?
Amy Macdonald: Nem, még sosem tartottam szünetet! Tavaly (2009 - a szerk.) szeptemberig tartott az első lemezem turnéja. Két hónapom volt arra (május és június), hogy megírjam és felvegyem az A Curious Thing dalait, amiket aztán koncerteken is előadtam, így nem volt semmilyen szünet a két lemez között.

Önnek elképesztő munkaerkölcse van!
(Nevet.) Á, én nem hiszem! Ez csak így alakult.

Tehát akkor folyamatosan azt kell mondogatnia magának, hogy "Gyerünk, folytasd, csináld tovább!"?
Néha igen, határozottan. Nagyon szerencsés vagyok, mert ugyan az én életemben is vannak olyan pillanatok, mikor azt kérdezem magamtól, hogy "Miért csinálod ezt?" de szerencsére nagyon sok helyen koncertezek, és mikor a színpadon lehetek, és közönség velem együtt énekli a dalaimat, akkor mindig azt érzem: ezért csinálom!

Nagy eredmény, hogy sikerült két hónapba belesűrítenie az A Curious Thing dalainak a megírását és a felvételét is. Volt önön bármilyen nyomás ezzel kapcsolatban?
Nem siettettek, nem volt semmi ilyesmi. Nem volt rajtam semmilyen nyomás. Az alatt a két hónap alatt ezt gondoltam: egyedül most tudok írni valamit, ha ez az időszak letelik, utána újból jönnek a koncertek. Úgy éreztem, hogy ez nagyon nehéz lesz, de végül is minden jött magától. Nagyon szerencsés vagyok.
Soha sem mondja meg senki, mit csináljak. Nem siettetnek. A lemezkiadók úgynevezett "nyomásával" én még nem találkoztam. Úgy érzem, tényleg nagyon szerencsés vagyok. A dalszövegírás nagyon könnyen ment, és az egész felvétel kifejezetten pihentető volt. Szeretem a dolgokat a lehető leggyorsabban megcsinálni, hogy aztán "letehessem" és mehessek tovább.

Az első album sikerei után sok volt az elvárás önnel szemben?
Egyszerűen nem gondoltam rá. Hülyeség lett volna, mert így csak fölösleges terheket raktam volna a vállamra. Kivontam magam ez alól, és egyszerűen csak írtam a dalokat.

A stúdióban magabiztosabb mint a koncerteken?
(Nevet.) Nem, igazán sosem vagyok magabiztos, főleg akkor nem, ha zenélek és énekelek! Szóval nem voltam magabiztos, de a lehető leggyorsabban meg akartam csinálni a lemezt.

Úgy gondolom, sokan azt feltételezik, hogy ha egy művész nagy sikereket ér el, akkor ez sok önbizalmat ad neki.
Mikor élőben zenélek, magabiztosabb vagyok, de mikor egy borzasztó unalmas stúdióban újra és újra ugyanazt a dalt kell eljátszanom... Az egészen más, mint a koncertezés! A stúdióban folyton újra és újra próbálkozol, hogy a dal még tökéletesebben szóljon, mégse jön össze. Ha élőben adod elő, valamiért mindig rögtön elsőre egész szépen sikerül.

(...)

Látom, ön nincs elszállva magától, de azért az bátoríthatja, hogy nagy a sikere. Még most is sokan vásárolják a lemezeit.
Igen, de ez [a vásárlás üteme] egyre lassul, és azt is észrevettem, hogy amióta az első albumom megjelent, sokat változott a zeneipar. De még mindig vannak olyan emberek, akik lemezeket vesznek, annak ellenére, hogy könnyedén le is tölthetnék - ingyen. Lehet, hogy ez az egész már nem ugyanaz, mint évekkel ezelőtt volt, de még mindig akadnak olyanok, akiknek örömet okoz az, hogy a kezükbe vehetnek egy eredeti CD-t.

Bár ön a fiatalabb korosztály tagja, de még ön is emlékezhet arra, hogy milyen jó érzés egy eredeti CD tulajdonosának lenni.
Mindig is vásároltam CD-ket, már általános iskolás koromban nagy CD gyűjteményem volt. Szeretem kinyitni, (mikor először nyitom ki egy CD tokját, mindig izgatott vagyok), szeretem a szövegkönyvet olvasgatni, megtanulni belőle a dalokat, és minden ilyesmit. Remélem, ez mindig így lesz. Néha, ha gyorsan kell valami, megveheted az interneten, de én még soha nem töltöttem le semmit illegálisan, mert tudom, mennyit árt ez a művészeknek. Saját magamon látom, hogy mennyire utálom azokat az embereket, akik illegálisan töltik le a zenémet, úgyhogy én sosem tennék ilyet.

Nyilván beszélgetett már erről más művészekkel is. Tényleg rosszul esik nekik a letöltögetés?
Árt a zenének, árt a lemezkiadóknak, és árt a művészeknek is. Sok ember gondolja azt, hogy "Ó, nem számít. A lemezkiadók úgyis tele vannak nagydarab, öltönyös, gonosz emberekkel." De ez olyan, mint egy hatalmas láncreakció.
A művészeknek a karrierjük elején még nincs pénzük turnézni. A kiadók pedig, mivel egyre kevesebben vásárolnak tőlük lemezt, nem tudják támogatni. Én nagyon szerencsés voltam, mert engem támogattak, aztán ahogy haladt előre az idő, egyre több koncertet adtam, és egyre többen vették meg a lemezemet, egy ponton túl már nem volt szükségem a kiadó pénzére. De sok művésznek igenis szüksége lenne, és sohasem tudnak turnézni, mert nem kapnak pénzt a kiadótól. És a kiadók pénztelensége illetve az illegális letöltések között közvetlen kapcsolat van.