írta: Claudia, a német rajongói oldal szerkesztője
ford.: Tachion
Drezda, Sportcsarnok, 2009. 02. 23.
17:10 - megérkeztünk Drezdába. Nagyjából 30 ember lézenghetett a sportcsarnoknál.
17:20 - felsorakoztunk a kapukhoz a biztonsági ellenőrzéshez. Közben folyamatosan az eget kémleltük, mert újra- és újra szemerkélni kezdett az eső.
17:45 - a biztonságiőrök "harci állásba" helyezkedtek. (Értsd: kimentek a kapukhoz, hogy a kapunyitáskor ellenőrizni tudják a tömeget - Tachion, szerk.) Az eső újra eleredt. Már csak 75 perc...
18:15 - Mi történt? A kapuk kinyíltak. Oké, elindultunk. Ellenőrzés, aztán futás be a Csarnokba, le a dühöngőbe. A színpadon akkor nagyjából egy tucat ember lehetett, nyilván  A színpad előtti rész el volt kerítve, nyilván a VIP jegyeseknek. Így könnyű... Sosem tudok az első sorban lenni!
20:00 - a Moke együttes, (az előzenekar - Tachion, szerk.), lépett a színpadra. Felülmúlta a várakozásainkat. Kemény, hangos, gitár alapú rockzene. Azt hiszem, erről nem kell többet mondanom. Ja, azt ki ne felejtsem, hogy a gitárosuk nagyon vidám volt. Tökéletes bemelegítés.
20:30 körül Steve Cradock*, a felesége, Sally és két-három gyerek jelent meg a színpadon. Én tudtam, hogy ők fognak most játszani, de a környezetemben készített nem reprezentatív felmérés alaján én voltam az egyetlen, aki ezzel tisztában volt. (Na jó, Blida, és AmyFan is tudta.) (Blida és AmyFan Claudia barátai a német rajongói fórumról. - Tachion, szerk.) (...)
21:15 - Amy lépett a színpadra egy fekete-arany ruhában (a cipőjét nem láttam még...;)), A setlist: Poison Prince, L.A., Youth Of Today, köszöntés. Amy mesélt az Echo Awardsról, a U2-ról, a beszélgetéséről Bonoval, aztán a Barrowland Ballroom, a Footballer's Wife, és a Mr Brightside következett. Amy elmondta, hogy kicsit félt a Mr. Brightside-tól, hiszen most 7000 embernek kell előadnia ugyanazt a dalt, amit nem olyan régen, Edinburgh-ben, Skóciában még 7 embernek játszott el. Utána az A Wish For Something More-t, a Mr Rock'n'Roll-t, és a Next Big Thinget hallhattuk. (Azt hiszem, sok rajongó más dalokban reménykedett.) Utána a This Is The Life következett - a közönség ünnepelte Amyt. Aztán Amy elmesélte a történetet a kiejtésével kapcsolatban. (A történet röviden annyi, hogy egy német talkshowban a nem éppen felkészült riporter megkérdezte Amyt, hogy mikor tanul már meg végre rendesen angolul, mire Amy halkan megjegyezte, hogy az angol az anyanyelve, csak ő skót tájszólásban beszéli.) Utána jött a Road To Home és a Run. Befejezés, éljenzés, taps. Kis idő múlva Amy egyedül jött vissza, és a Dancing In The Darkot énekelte el. Hátborzongatóan gyönyörű volt. De lett még jobb is: a Troubled Soul következett, már teljes zenekarral. Ez a dal az én személyes kedvencem, még úgy is, hogy Amy nem a nagyközönségnek, hanem kifejezetten a barátjának írta. A gitárszóló a jobb oldali gitárostól (hogy hívják?) egyszerűen szenzációs volt. A legutolsó dalnál, a Let's Start a Band-nél Amy is és a zenekar is a szokásos formájukat hozták.
21:25 Ez a 70 perc kicsit rövid volt, de nagyon tartalmas. A dobos játéka különösen tetszett.
Szép munka, Amy!

*Steve Cradock az Ocean's Colour Scene gitárosa, és Amy egyik legjobb barátja is.