Amy Macdonald interjú | 2012. május

Egy régebbi - májusi - interjúban Amy Jo Coxnak, a More Than The Music weboldal szerkesztőjének mesélt a harmadik lemeze keletkezéséről.
2012. május 19.
Ford.: Tachion

Két évvel az A Curious Thing után Amy Macdonald énekesnő-dalszerző, aki az előző lemezeivel a toplisták első helyén állt, visszatért a harmadik albumával, a Life In A Beautiful Lighttal, ami június 11.-én jelenik meg. Londonban találkoztunk vele, és arról beszélgettünk, hol volt eddig, mire számíthatnak a rajongói, és hogy mit tanácsolna az olyan fiatal kezdő zenészeknek, mint amilyen ő is volt.

Szünetet tartottál a második lemezed után. Miért?
2006-ban kötöttem lemezszerződést, és azóta csak dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam, turnéztam egészen 2010 végéig. Azt mondtam, 'uhh, itt most már pihennem kell'. Megemlítettem a menedzsereimnek, hogy szeretnék egy kis szünetet, és azt mondták, 'jó, remek, vonulj vissza egy évre!' Nem volt semmi olyan tervem, hogy megírjak ezalatt az idő alatt egy egész lemezt, de az, hogy otthon lehettem, és kikapcsolódhattam, és együtt lehettem a barátaimmal és a családommal, nagyon sok inspirációt adott az új albumhoz, nagyon könnyen megírtam a dalokat. Tavaly szeptemberben már 16 dal készen volt, de nem éreztem azt, hogy én most lemezt írok. Ez lett az egy év szünet haszna. A lemezcég valószínűleg nem lesz túl boldog, de úgy gondolom, ezután mindig szeretnék egy évet pihenni a lemezeim között.

Nagyon érdekes a számomra, hogy azt mondtad, nem akarsz belefolyni a celebkultúrába.
Ez az egész egy kicsit furcsa dolog. Nem arról van szó, hogy ne szeretném, hanem arról, hogy nem szoktam hozzá. Jobban érzem magam egy kis, öreg glasgow-i kocsmában a haverokkal, mint egy londoni elegáns helyen. Ott valószínűleg elég zavart lennék. Jobban szeretek kis, ütött-kopott pubokban lenni.

Az egyik dalod az első albumodról, a This Is The Life-ról a glasgow-i Barrowlandsről szól. Mi az, ami a számodra annyira különleges abban a szórakozóhelyben?
Az egy nagyon különleges hely. Láttam pár interjút már együttesekkel akik, mikor azt kérdezték tőlük, melyik volt a kedvenc koncertjük, mindig azt mondták, hogy az, amikor a Barrowlandsben léptek fel, ezért azt gondoltam, fantasztikus lehet ott énekelni. Mikor végre én is felléphettem ott, fantasztikusan éreztem magam, és megértettem, miről beszéltek. Bezárult a kör. Annak idején én is a közönség része voltam, és most a színpadon énekelhetek. Nagyon jó volt a hangzás, és a hangulat is. Mindig különleges lehetőség a számomra, mikor ott léphetek fel.

Van olyan hely, azok közül, ahol eddig felléptél, amivel össze tudnád hasonlítani?
Hmmm. Hát, tudod, nem hinném, hogy lenne. Rengeteg jó szórakozóhely van. Nagyon szeretem a londoni Shepherd's Bush Empire-t is, mert annak is van egy különleges hangulata, de semmi sem olyan különleges, mint a Barrowlands. Egy érinthetetlen, külön kis világ. Ez régebben ténylegesen is bálterem* volt, így nagy a belmagassága, és rugalmas a padlója. Fantasztikus nézni, ahogy a közönség ugrál [a koncerten] és az is fantasztikus, ha a részese vagy.

Az új lemez, amit ilyen hosszú szünet alatt írtál, más lesz, vagy hasonló lesz mint az eddigiek?
Ez természetesebben készült el. Az első lemezemről sosem gondoltam volna, hogy majd valamikor lemez lesz belőle, nem gondoltam volna, hogy majd az emberek hallgatni fogják a dalokat, mert iskolás koromban írtam őket. A második albumot turné alatt készítettem, úgyhogy inkább egy zúzós koncertre hasonlított a hangzása. De most csak ott ültem a hálószobámban az akusztikus gitárommal, így a dalok újra lágyabbak, természetesebbek lettek. De ez is az én hangzásvilágom.

Szerinted ugyanezt a lemezt írtad volna meg akkor is, ha nem tartottál volna szünetet?
Egészen biztosan nem. Megint szeretnék turnézni, ami jó, de ezeket az élményeket nem tudják megtapasztalni emberek, hiszen ők általában nem turnéznak! Amikor otthon vagyok, normális életet élek, úgyhogy azt hiszem, a dalok, amiket írok, sokféle homályos témáról szólnak, de ez általánosságban mind én vagyok, és azokat az élményeket adom át velük, amelyeket [otthon] átéltem. Ezek olyan dolgok, amiket bárki megtapasztalhat. Úgy gondolom, ez fontos. Jó, ha az emberek tudják, honnan jöttél.

Még régebben azt mondtad, hogy az apukád gitárján tanultál meg játszani, kezdtél el dalokat írni. Könnyen zajlott az egész? Csak fogtad a gitárt, és rájöttél, hogy ilyen varázslatos tehetséged van, vagy órákra is jártál?
Sosem jártam órákra. Odavoltam az olyan együttesekért, mint a Travis, aztán elmentem a T In The Park fesztiválra, és sok fantasztikus együttest láttam. Arra gondoltam, mennyire szeretnék én is zenélni. Miután elmentem a T In The Parkra, elkezdtem magamtól gitározni tanulni, hogy én is eljátszhassam a kedvenc dalaimat. Együtt akartam játszani velük, így természetes volt, hogy elkezdtem saját dalokat írni. Az első dalaimat akkor mesterműnek hittem. Mai szemmel nézve borzalmasak, de akkor azt gondoltam, hogy tudom, mit csinálok.

Milyen tanácsot tudnál adni az olyan embereknek mint te? Olyanoknak, akik zenélni akarnak, és odavannak érte.
Úgy gondolom, folytassátok, és írjatok annyi dalt, amennyit csak tudtok. Amikor elég idősek lesztek, kezdjetek el itt-ott fellépni. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy mikor aláírtam a lemezszerződést, már előtte voltak fellépéseim, és tudtam, mit jelent színpadon állni. Szörnyű lehet úgy kiállni egy színpadra, hogy előtte sosem csináltátok, hatalmas nyomás. Így is van valamennyi, de mégsem olyan rossz, mint amikor semmi tapasztalatotok nincs.

Nem akkor kötöttétek meg a szerződést, amikor beküldted a demófelvételeket arra a hirdetésre?**
Azok a menedzsereim voltak, Pete és a felesége, Sarah, akik ma is a menedzsereim. Egy közös produkciós céget alapítottak, és igazából dalszerzők voltak. Úgy gondolták, majd találnak egy jó énekest, aki majd elénekli a dalaikat, de aztán én válaszoltam és saját dalokat írtam, ezért úgy döntöttek, máshogy alakítják a dolgokat. Felvettem ezeket a demókat, közben meglett a lemezszerződésem a Mercuryval, és a Mercury cégnek igaza volt: szükségem volt menedzserre. De mindent Pete-tel és Sarah-val akartam csinálni, hiszen addig is ők segítettek, és én akkor még csak 17 voltam, anyukám is rendes volt velük, úgyhogy megkértem őket, legyenek a menedzsereim. Meglepődtek, az volt az arcukra írva, hogy 'hát, nem igazán tudjuk, mit kellene csinálnunk, de meg tudjuk tanulni'. Tényleg jól megtanulták. Jó érzés, hogy van egy kis csapatom, akik törődnek velem, mint emberrel. Jó tudni, hogy olyanokkal dolgozol együtt, akik törődnek veled, és a barátaid, nemcsak emberek, akik a te munkáddal akarnak pénzt keresni, vagy valami hasonló.

Gondolom, azzal is sokat segítettek, hogy szabadságot kaptál tőlük: zeneileg azt tehetsz, amit akarsz.
Hogyne. Pete rakja össze a produkciót, de mindent megbeszélünk. Olyan szoros kapcsolat van köztünk, hogy egyszerűen megmondhatom, ha valami nem tetszik, nem akarom, ami elég furcsa lenne, ha a menedzserem csak egy kívülálló lenne. Ez nagyon megkönnyíti a dolgokat.

Mit gondolsz, abbahagytad volna, ha nem jött volna az a lemezszerződés?
Nem tudom, mi történt volna, lehet, találtam volna más módot, de az biztos, hogy továbbra is írtam volna dalokat és folytattam volna ezeket a dolgokat, mert élvezem. Az egyszerű, kis fellépéseket is nagyon szerettem, mikor otthon voltam. Az biztos, hogy ez így is csinálnám, de hogy mi lenne a munkám, azt nem tudom. Egyetemre akartam járni társadalomtudomány szakra, éppen akkor akartam elkezdeni, mikor jött a lehetőség a lemezzel kapcsolatban.

És merre alakulnak a dolgaid?
Nem hinném, hogy most új dalokat tudnék írni. Valószínűleg egy-két pörgős év következik, attól függően, hogy alakulnak az események. Ez az év egészen biztosan a turné éve lesz, egész Európát be fogom járni. Aztán, majd meglátjuk. Ha jól alakul, akkor eltelhet egy pár év mielőtt újra leülnék és újra elkezdenék dalokat írni, aztán, ha minden jól megy, megint elvonulok egy évre, és megírok egy újabb lemezt. Ebben az iparban nehéz ezt így megmondani. Ha a legrosszabb forgatókönyv szerint alakul minden, és minden tervem megbukik, akkor sem keseredek el, hiszen eddig csupa olyan dolgot tettem, amiről sokat csak álmodnak.

Fesztiválokon is fellépsz majd a nyáron?
Igen, néhányon. Kicsit későn szálltunk be a buliba, mert a legtöbb fesztivál már januárban le lett foglalva, az új lemez megjelenését pedig csak most jelentettük be, de két brit fesztiválon is ott leszek: a T in the Parkon és a Hard Rock Callingon a Hyde Parkban, ami remek lesz.

Honnan jött az új album címe? Ez az egyik dal címe, vagy máshonnan van?
Ez az egyik dal címe. Egyszer kint sétáltam, gyönyörű nap volt, ami Glasgowban nem túl gyakori. Mindenről napsugarak tükröződtek vissza, és erről ez a cím jutott az eszembe,*** mert annyira jól kifejezte, amit éreztem.

Ha már itt tartunk, általában hogy írod a dalokat? Mi történik?
Várok addig, amíg nem jön az ihlet. Sosem ülök le a könyvem mellé, hogy 'jó, na most akkor írni fogok'. Megtehetném, de az így elkészült dal nem jelentene semmit a számomra. A legtöbb dalomról meg tudom mondani, honnan jött hozzájuk az ihlet. A Human Spirit című dal a chilei bányászok mentéséről szól. A 4th Of July pedig New Yorkról, arról, ahogy én látom, és a hozzá kötődő emlékeimet írtam le benne. A dalszövegek különböző témákról szólnak. Általában a dal csak úgy "kizúdul" belőlem, amikor jön az ihlet.

Volt olyan, hogy nem jött?
Igen, hogyne. Most is, mikor a lemezt írtam, volt, hogy megírtam két dalt, aztán három vagy négy hónapig elő se vettem a gitáromat. De nem estem kétségbe, mert tudom, hogy ez nálam hogy működik. Tudom, hogy lesz majd valami, ami újra ihletet ad.


*A Barrowlands teljes neve Barrowland Ballroom (=bálterem a temetőben, a sírokon), és Amy korábban említett dalának is ez a címe.
** Amy az NME újság dalíró pályázatára küldte be az első dalait, a This Is The Life-ot és a Mr. Rock&Rollt.
***A lemez címe Life In A Beautiful Light, vagyis Élet egy gyönyörű fényben