Ajánló: Life In A Beautiful Light

Sosem tagadtam, hogy én Amy megmondódalait szeretem igazán. Az előző két lemezen van belőlük egy jópár, ezen viszont szigorúan véve egy sincsen. Viszont cserébe hihetetlenül vidám és pozitív.
Az A Curious Thinghez képest sokkal visszafogottabb: kevésbé rockos, több az akusztikus hangszerelésű dal, és tulajdonképpen igazi sláger sincs rajta, mégis kellemes hallgatni. Kiemelni a The Game című dalt tudnám, amiben Amy a vívódásairól, céljairól énekel, (szerintem ez a lemez legerősebb dala), illetve az egyiptomi forradalom hatására írt Across The Nile-t. Egyedül talán csak ebben a dalban szólal meg a kritikus, diktatúrát elítő Amy, viszont ez is nagyon optimista dal: azt reméli, mostantól ott is egy szebb, szabadabb kor kezdődik.
Az album egyik legszemélyesebb dala a Pride, ami arról szól, hogy 2008-ban Amy énekelhette a skót himnuszt a Skót Nemzeti Bajnokságon. A dal ezt az élményt örökíti meg, de összességében Amy hazaszeretetéről szól. A másik ilyen nagyon személyes dal az egyik kedvencem: a fájdalmas Left That Body Long Ago, ami az öregségről, szenvedésről szól félig a nagymamája, félig Amy szemszögéből. (Amy nagymamája Alzheimer kórban halt meg, hosszú szenvedés és leépülés után.) Ez a lemez egyetlen szomorú dala, de ennek is van egy pozitív kicsengése: Amy hisz abban, hogy a nagymamája lelke már a betegsége utolsó hónapjaiban is a túlvilágban volt.
A lemez beharangozó dala a Slow It Down volt, ami hangulatában Amy első lemezére, a This Is The Life-ra hasonlít, a címadó dalát pedig Amy egy napfényes, vidám glasgow-i délután ihlette.
Összességében ez egy nagyon érett és vidám hangvételű lemez. Meglátszik rajta, hogy Amy egy év pihenő alatt írta. A hangja biztos, erős, a dalokon érezni, hogy tudja mit csinál, hogy optimistán áll hozzá az élethez, mindenről van egy határozott véleménye, és van benne egy állandó közlési kényszer is, hogy mindezt megossza a világgal.