Forrás: walesonline.co.uk
Ford.: Tachion
2008-ban, amikor Amy Macdonald legutoljára Cardiffban lépett fel, "senki sem volt ott" - legalábbis Amy ezt mesélte a teltházas St David's Hallban.
Most viszont nagy tömeg volt, ami annak a bizonyítéka, hogy hogyan válhatott egy autodidakta módon tanult Glasgow-i tinilányból igazi zenész azáltal, hogy elküldte az első demólemezét egy új produkciós cégnek. A cég felhívása az NME magazinban jelent meg, és Amy 2007-ben lemezszerződést nyert a dalaival. A következő évben már turnézott.
A zenéje - részben folk, részben rock - sok műfajból vesz át elemeket, de mindig megvan a védjegye: Amy hangja és a lírai dalszövegek.
Ez a koncert, ami csak a második állomása a 2012-es turnéjának, kis híján rosszul kezdődött. Az előzenekar késett egy kicsit, aztán pedig, mikor végre megérkezett a Kristina Train downbeat énekesnő és csapata, úgy lehangolta a közönséget a szomorú dalaival, hogy szinte érezni lehetett a depressziót a levegőben.
De nem sokkal Macdonald és az öttagú együttese megérkezése után a közönség a már széksorok közti folyosókon táncolt. Kifejezetten vidám dalok voltak összeválogatva, a legjobbak Amy eddigi három lemezéről. A Mr. Rock'n'Roll - az egyik legkorábbi dala - és a Run az új albumáról* egy vidám, táncoló, éneklő tömeggé változatta a közönséget.
A Life In A Beautiful Light bebizonyította, miért van ennek a 25 éves énekesnőnek annyi hűséges rajongója. Az Amy Macdonaldhoz hasonló énekesnőkből most nincs túl sok: tud gitározni és a turnéival vált híressé, nem szerepelt semmilyen tehetségkutatóban. És tisztán látszott, hogy mennyire élvezi, amit csinál. Vidáman mesélt a közönségnek a turnéról, a lakóhelyéről, sőt, még a cipőjéről is: félt, hogy túl magas a cipő sarka ahhoz, az egész 90 perces koncert alatt kényelmes lehessen. A beszélgetős részek keveredtek a lendületes dalokkal, amikre jól lehetett táncolni és énekelve bulizni.
A koncert a végére annyira bensőségessé vált, hogy sokan a közönségből az oldalsó széksorokból lementek közvetlenül a színpad elé. Csak kevés olyan zenész van, akinek ennyire sokféle emberből álló közönsége van, mint Amynek. Gyerekek, tinik, középkorúak és idősek táncoltak, tapsoltak végig, az egész koncert alatt.
*A Run Amy első lemezén jelent meg, szerintem a cikk írója a Slow It Downnal keveri a dalt. A Run egyébként sem tartozik Amy legvidámabb dalai közé. - Tachion, a szerk.
|