2012. október 26.
thisisnottingham.co.uk
Írta: Nick Parkhouse
Ford.: Tachion

Több, mint négy és fél millió lemezt adott el eddig, és hamarosan kezdődik a nagy európai turnéja  - az ember azt várná, hogy Amy Macdonald éjjel-nappal melózik. Úgyhogy nagy meglepődtem, mikor kiderült, hogy aznap, mikor beszélgettem vele, egész nap pihent. "Általános semmittevés" - ahogy ő fogalmazott.
Macdonald 2007-ben vált híressé a This Is The Life című bemutatkozó lemezével, ami Nagy-Britanniában, és egész Európában a toplisták első helyeit foglalta el. Ezt két további lemez követte, többek között a 2012-es remek Life In A Beautiful Light, - a skót énekesnő ezt népszerűsíti most az őszi turnéjával.
Macdonald jövő héten a Royal Concert Hallban lép fel. Legelőször 2007-ben láttam egy kis fellépését egy kocsmában, és megkérdeztem, mennyit változott az alatt az öt év alatt, mióta először a városunkban járt.
"Szerintem csak gyakorlottabb lettem, tényleg. Kicsit biztosabb vagyok abban, amit csinálok, mert egyik koncertem után megyek a következőre, már öt éve, úgyhogy kényelmesebben érzem magam ebben helyzetben. Lényegében ugyanaz vagyok - a hangom is ugyanaz - de szerintem kicsit jobb lettem, mint akkor voltam."
Macdonald többmillió lemezt adott már el, mégis jópár dalában megkérdőjelezi a sztárság létjogosultságát, és arról énekel, hogy megéri-e csinálnia a munkáját. Ez most is így van, vagy már azóta megváltozott?
"Soha nem nevezném magam sztárnak most sem. De szeretem, amit csinálok, és semmin sem akarok változtatni. Szeretek dalt írni, szeretek előadni és szeretem, hogy annyi sok helyre utazhatok, és ezt nem akarom megváltoztatni. Tényleg sosem gondolom magamról azt, hogy sztár lennék abban az értelemben, egyszerűen csak azt gondolom magamról, hogy nagyon szerencsés vagyok."
És tényleg az. Macdonald rendkívül népszerű Nagy-Britanniában, de ez semmi ahhoz képest, amilyen sikereket a Kontinensen ért el. A This Is The Life a második legnagyobb példányszámban eladott kislemez volt a svájci toplista történetében, és a harmadik Hollandiában. És a bemutatkozó lemeze Németországban a 20 legtöbb példányban eladott lemez között volt.
"Egészen a kezdetektől fogva fantasztikus támogatást kaptam ezekből az országokból, és mindig hatalmas megtiszteltetés, amikor ezekben az csodálatos országokban léphetek fel többezer ember előtt. Nem igazán tudom, miért szeretik annyira amit csinálok, de nagyon örülök neki!"
Macdonald szerepet vállalt a brit csapat fogadásában az idei Olimpián. "Eléggé zavarban voltam. Ott volt az a sok remek sportoló, és ott voltam én, aki az elmúlt hat hónapban szinte egyáltalán nem mozogtam. Mindeki, aki ott volt, nagyon kedves volt, és nagy megtisztelés volt a számomra, hogy ott lehettem. A szervezők hallották a Pride című dalomat, és úgy gondolták, hogy ez a tökéletes dal az ünnepség lezárására, és ezzel a dallal gratuláltunk a sportolóknak. Hatalmas élmény volt."
Ez hatalmas előrelépés ahhoz képest, hogy mikor 2007-ben először Nottinghamben koncertezett, egészen kicsi közönsége volt, és ő maga is egy félénk, 20 éves lány volt.
Voltak a karrierjében hihetetlen pillanatok?
"Vannak olyan dolgok, amiket alig tudok elhinni, és azon gondolkozom, hogy 'Hogy kerültem én ide?' De mindig a következő feladatra koncentrálok. Sosem mondhatom teljesen azt, hogy kész, megcsináltam, hiszen mindig van egy-egy újabb lépcsőfok, amit el kell, hogy érj. Mindig újabb és újabb szintre próbálok lépni."