forrás: Made In Scotland Magazine
írta: Emma Allen
ford.: Tachion
2013. június 2.

A 25 éves Amy Macdonald már nyolc éve híres énekesnő-dalszerző. Több mint négymillió lemeze kelt el, megszámlálhatatlan díjat nyert, és nagy sikere volt Nagy-Britanniában és Európában is. A gyökereiről, a kreativitásáról, a Top Gearben való szereplése izgalmairól, és a közelgő Wickerman fesztiválon tartandó koncertjéről beszélgettünk vele.

Bishopbriggsben nőttél fel. Művészcsaládból származol?
Nem, egyáltalán nem. Anyukám könyvelő, apukám földmérő volt, úgyhogy egyikük sem foglalkozott különösebben zenével. Szerették a zenét, apukám alkalmanként gitározott is, de kiskoromban nem tette ki nagy részét az életemnek. 12-13 éves koromban kezdtem el igazán szeretni a zenét, sok együttest ismertem meg, és így tanultam meg gitározni is: el akartam játszani a kedvenc dalaimat.

Miben különbözik az, ahogy egy turné alatt a buszban írsz dalt attól, ahogy otthon Glasgow-ban mondjuk az ágyadban teszed? Van kedvenc helyed az íráshoz?
Csak akkor írok dalokat, ha otthon vagyok szabadságon. Éppen most ezen a héten szabadságon vagyok, de szeretem, ha hosszabb időm van az írásra, így nem sietek. Sosem írok turné alatt, mert olyankor mindig ugyanazt a környezetet látom: minden koncertterem ugyanolyan, mindegy, hogy a Föld melyik részén vagy, a turnébusz és a repterek is egyformák, úgyhogy igazából sosem láthatsz semmit abból a városból, ahol éppen vagy - a repteret leszámítva. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy semmi dalszerzésre inspiráló dolog nincs benne. Várnom kell az írással addig, amíg haza nem tudok menni, tehát sosem írok addig, amíg nem tudok egy kis időt szakítani magamra.

Azt mondtad, a második lemezeddel siettél, de a harmadik összeszedettebb és természetesebb lett, mert volt időd arra, hogy teljesen rákoncentrálhass.
Igen, ez teljesen így van. Sokkal könnyebb és természetesebb dolog volt, mintha muszájból írtam volna.

Szenvedélyesen szereted Skóciát és a skót focit, ami egyértelműen kiderül a legújabb, Life In A Beautiful Light című lemezének néhány dalából. Miért kerültek rá a lemezre olyan élményeid, mint például a himnusz éneklése a Hampdenben? Mi motivált erre?
Egyszerűen nagyon, nagyon érzelmes ember vagyok, és könnyen elérzékenyülök. Például a Pride című dal esetében, annyira el voltam érzékenyülve, és akkora megtiszteltetésnek éreztem hogy ott lehettem és elénekelhettem a Spanyolország ellen játszott meccs előtt a himnuszt, hogy az este hátralevő részében egyfolytában pörögtem, és egyfolytában ezek a csodálatos emlékek, gondolatok, érzések kavarogtak az agyamban, amikor leültem gitározni, és ez az egész egyszerűen kizuhant belőlem - ebből lett a dal. Azt mondhatnám, túlságosan is érzelmes vagyok, de nem panaszkodok, mert szerintem a dalszerzés szempontjából ez nagyon jó dolog!

Egy hosszú turné után mi mit vársz legjobban a Glasgow-ba való hazatérésben? Mik a kedvenc helyeid, hová szoktál járni?
Őszintén szólva általában arra vágyom, hogy ne kelljen semmit sem csinálnom. A turné alatt az összes idődet utazással töltöd, és kb. sz*rrá dolgozod magad. De amikor van pár napom, alig várom, hogy láthassam a barátaimat. Mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt. Pubkvízekben veszünk részt, eljárunk ide-oda általában Glasgow-ban és a Glasgow környékén. Ilyenkor úgy érzem, újra otthon vagyok, és kipihenem magam.

Van kedvenc helyi kocsmád, kávézód, éttermed itt Glasgow-ban? Mindig ugyanoda jársz vissza?
A barátaimmal szeretünk a Charing Crossnál lévő Black Sparrow-ba járni. Ott indig nagyon jól kipihenjük magunkat. Mindig elég jó estéket szoktunk ott eltölteni. De sok jó kis hely is van: szívesen járok a Vlerchant Cityben lévő Gandolfi kávézóba. Ott minden egyszerű, hatalmasakat tudok pihenni, és nagyon finomak az ételek, szóval szívesen be-benézek oda.

Van olyan része Skóciának, ami különösen fontos a számodra? Egy hely, ami a gyerekkorodhoz kapcsolódik, vagy egy különleges város, ahova szívesen utazol a barátaiddal vagy a családoddal?
Amikor kicsi voltam, anyukámnak és apukámnak volt egy lakókocsija, és össze-vissza kódorogtunk Skóciában, mindig nagyon szívesen utaztam Pitlochrybe. Apukám lakókocsija most Braemarban van, és apukám hétvégenként gyakran jár oda, úgyhogy ezek a helyek sok emléket idéznek fel bennem.

Mit szeretsz Skóciában a legjobban?
Talán egyszerűen az embereket. Úgy gondolom, a skótok nagyon barátságosak, ha valaki meglátogat minket, mindig megjegyzi, hogy milyen barátságosak vagyunk, és hogy szeretünk velük beszélgetni. Azt hiszem, ez jó dolog, hogy ilyenek vagyunk.

Július 27-én a Wickerman fesztiválon lépsz fel Dumfries-ban, Gallowayben.
Igen, most leszek először ott. Mindig jó új fesztiválokra menni, látni milyenek, főleg akkor, ha a hazádban vannak. Leginkább azért a családom és a barátaim könnyen el tudnak jutni oda, és mindig van egy sajátos lüktetése az itthoni fesztiválokon tartott koncertjeimnek.
A fellépéseim többsége külföldön van, Európa többi részén, úgyhogy nem jöhetek haza túl gyakran, így amikor Skóciában léphetek fel, az mindig különleges.

A zenei karrieredet egy skót fesztivál inspirálta. Még most is képes vagy rajongóként menni egy fesztiválra, vagy ez így ma már túl nehéz?
Nem túl nehéz. Könnyen háttérbe tudok vonulni bárhol, de mostanában elég rossz koncertlátogató (főleg fesztivállátogató) vagyok, hiszen tudom, hogy működik az egész, milyenek a háttérmunkák. Elég régóta vannak már saját fellépéseim, így mindig azon kezdek gondolkozni, hogy "ez szólhatna hangosabban, ez meg hamis, stb". A barátaim utálnak velem menni koncertre, mert mindent kritizálok!
Így már nem olyan élvezetes, így csak olyan koncertekre megyek, amik egészen különlegesek, például Bruce Springsteen vagy valaki hozzá hasonló koncertjei. Így a "másik oldalról" már nehéz úgy élvezni ezt az egész fesztivál dolgot, mintha laikus lennél, mert rengetegen vettél már részt előadóként.

Melyik feltörekvő skót művészre figyeltél fel mostanában? Van valaki, akit per pillanat szívesen hallgatsz?
Van valaki olyan, aki skót és mostanában lett híres? Nehéz új zenét találni manapság, mert a rádióállomások elég vonakodva játsszák őket. Mindig csak egyféle zenével bombáznak. Sosem hallgatok túl sok új együttest, mert egyszerűen nem találkozom velük. Amit mostanában elég sokat hallgatok az a Noah and the Wale új lemeze. Nem is tudtam sokáig, hogy egyáltalán megjelent, és ez elszomorít, mert olyan jó együttes, mindenhol játszani kellene a zenéjüket. Most sokkal nehezebb új zenével jelentkezni mint régebben, mert a rádióállomások nem segítenek valami sokat.

Úgy érzed, a valóságshow-k és hasonló tévéműsorok törnek be a zeneiparba, vagy ezek a dolgok a digitális korszak miatt változtak meg?
Szerintem mindegyik belejátszik kicsit. Most a rádiók hihetetlenül a popra és az R'n'B-re vannak ráállva, és ha te ebbe nem illesz bele, akkor nem játsszék a zenédet. Szerintem ez nagyon rossz. A sugárzott műsornak sokszínűnek kellene lennie, és kellene, hogy legyen helye mindenkinek, így mindenféle zenei műfajt hallgathatnánk.

Végül, nemrég hihetetlen élményben volt részed: meghívtak egy 2 millió £-ba kerülő sportautó, (Bugatti Veyron) tesztvezetésére, aminek a nevét nem próbálom meg kiejteni. Korábban a Top Gearben beszéltél arról, milyen régóta szereted a gyors autókat. Egy álmod válhatott valóra.
Fantasztikus volt. Olyan régóta szerettem volna egy ilyen autót vezetni, és ha már szóba hoztad a Top Geart, meg kell jegyeznem, hogy az is csodálatos élmény volt. Mindenki nagyon kedves volt. Hihetetlenül jól kijöttünk Jeremy Clarksonnal. Jókat nevettünk, és mindenki, aki ott dolgozott, azt mondta nekem, hogy annyira jó, hogy végre valaki nem csak azért jött ide, hogy valami promótáljon, én viszont azért voltam ott, mert iszonyúan szerettem volna kipróbálni magam. Csodálatos élmény volt, kiváltságosnak éreztem magam, hogy ott lehettem, mert annyian szeretnének eljutni a műsorba.
Összesítésben kilencedik lettem, nők között a leggyorsabb, és nagyon bosszantó, hogy megdöntöttem Tom Cruise idejét, de az a gyakorló körön volt, így nem számított. Eggyel feljebb kerülhettem volna a táblán.