Dustin Hoffman autogramot kért Amy Macdonaldtól
2014. febr. 1.
írta: Bill Gibb
ford.: Tachion

Amy Macdonald életének egyik legszürreálisabb élménye volt a hollywoodi sztárral, Dustin Hoffmannal való találkozás a Graham Norton Show-ban.

Amy Skócia pophercegnője, akinek 5 millió £-ja van - de a gazdagság és hírnév minden csapdája ellenére - beleértve azt is, hogy Amy függője a drága autóknak - semmi sem utal arra, hogy Amyből öntelt, hisztis díva lenne.

Az otthona egy 800.000 £-os ház Milngavie igényes külvárosában, Glasgow-tól nem messze. És egy Ferrari 458 meg egy Range Rower Vouge parkol a kocsifeljárón.

Nem régen még három autója volt, de azt még az autó-őrült Amy is beismerte, hogy az már túlzás lenne egy egyedülálló lánynak. Ezek a hírnév és a nagy vagyon jellemzői, amiről mindenki úgy hiszi, alapvető egy popsztár számára.

Vannak viszont dolgok, amik fel sem merülnek Amyvel kapcsolatban. Például nem találhatsz róla olyan fényképeket, amiken London legmenőbb nightklubjaiban tántorog. Meg olyan klipeket sem, amiktől még egy sztriptíztáncos is elpirulna. És sosem láthatod a színpadon olyan outfitben, aminek az anyagából még egy kisbabát sem lehetne tisztességesen felöltöztetni.

A 26 éves, két lábbal a földön álló lány pontosan az ellentéte az állandóan vetkőző, kicsapongó életet élő sztároknak, akik a sikereiket a pletykalapok róluk szóló cikkeinek hosszában mérik.

Ahogy leültünk beszélgetni az egyik glasgow-i, folyóparti hotelben, percek alatt minden kétségem eloszlott: ennek a lánynak, aki az elmúlt hét évben többmillió lemezt adott el, semmilyen sztárallűrje nincsen.

Igen, Balenciaga designer csizmát visel, ami többe kerülhet, mint a legtöbb ember heti fizetése. De a felsője M&S, és egy csajos vásárolgatást úgy képzel, hogy szimplán a Topshopban keresgél.

Nem akar kérkedni a pénzével.

"Tudom, hogy a vagyonom köztudott, de bevallom őszintén, nekem ez az egész mindig kínos volt." - mondta Amy, amikor beszélgetni kezdtünk élete legmélyebb, legőszintébb interjúja elején. - "Nem vagyok az a típus, aki henceg a dolgaival: 'Nézzétek, mim van!' És igen, van egy nagy, piros Ferrarim - de egyszerűen csak szeretem az autókat és kész."

Az, hogy szereti az autókat, enyhe kifejezés. Úgy érzem, hogy ha megvágnám, vér helyett benzin folyna a sebből. Az, hogy képes egy hatszámjegyű összeget leperkálni egy darab fémért, már mindent elmond a rajongásáról.

"Az autóm sokkal több, mint egy darab fém, csodálatos mérnöki munka!" - áradozik róla Amy. - "Olyan, mintha élne. Annyi hihetetlenül boldog pillanatot töltöttem az autómban! Mindig felvidít, pedig örülnék, ha nem így lenne. Jó lenne, ha egyszerűbben tudnék boldog lenni - főleg anyukámnak!" - mondja nevetve, mert az édesanyja nagyon aggódik amiatt, hogy Amy ilyen nagy, és erős kocsikat vezet.

Mert amit Amy édesanyja, a nyugdíjas könyvelő Jo, és édesapja, a földmérő Jimmy gondol, az számít. Tényleg számít.

Amikor nem turnézik, Amy minden nap felhívja, vagy meglátogatja őket, a luxuslakása nincs messze a bishopbriggs-i kellemes családi háztól, ahol ő és a nővére, az orvosként dolgozó Katie felnőttek.

"Tényleg mindent elmondok anyunak és apunak" - jelenti ki Amy. - "Tudom, hogy ha bárhonnan hívnám őket, olyan gyorsan ott lennének, ahogy csak lehetséges."

"És a nővérem csodálatos, annyira intelligens! Nem rég szidta magát: 'Amy ezt csinálja, én meg csak azt', pedig én ennek pont az ellentétét érzem, amikor az ő munkájára gondolok. Hihetetlenül sokat dolgozott azért, hogy valami igazán jót tehessen. Amikor megkérdezik, mi a nővérem munkája, én mindig büszkén válaszolom, hogy orvos."

Amy vékony és csinos, minden négyzetcentiméteréből sugárzik a popsztárság, de megfékezi. "Sosem változok meg csak azért, hogy több lemezt adhassak el" - jelenti ki. - "Ha elkezdesz vetkőzni, és hirtelen mindenhol első lesz a dalod a toplistákon, akkor ez most a meztelen képek miatt történt, vagy azért, mert a dalod zseniálisan jó? Azt akarom, hogy az emberek azért vegyék meg a dalaimat, mert a zene megérinti őket, nem azért, mert ilyen marhaságok vannak a háttérben."

Amy a bishopbrigg-i gimnáziumi évek alatt kezdett el gitározgatni iskola után. "Igazi kínszenvedés volt, véreztek az ujjaim meg minden, de iszonyúan szerettem volna eljátszani a kedvenc dalaimat."

Az elszántság győzött, és egy lemezszerződést hozott a számára, így megjelenthetett a This Is The Life, amit az A Curious Thing, végül pedig a Life In A Beautiful Light követett. Amy a reflektorfénybe került, ami soha nem ragyogott olyan fényesen, mint az énekesnő párkapcsolata alatt focista vőlegényével, Steve Lovell-lel.

A pár több mint négy évig volt együtt, 18 hónapja szakítottak. De Amy azt mondja, nem kesereg az exe miatt - egyáltalán egy exe miatt sem - ez nem az ő stílusa. "Tudom, hogy sok ember szeret beszélni a személyes dolgairól, de én nem vagyok az a típus, aki összezuhan, és hetekig szenved, nem számít, milyen fájdalmas volt a szakítás. Nem kínzom magam ilyesmivel. Nem sírom magam álomba. Mindig úgy hittem, hogy nem vagyok erős, de az utóbbi pár évben rájöttem, hogy de, igenis az vagyok. Tudtam bánni a helyzettel, és sokkal rosszabbat is tudnék kezelni - ha valaha megtörténne. Egyedülálló vagyok, és nem hívnak túl gyakran randira, bár az utóbbi időben elhívtak egyszer-egyszer."

Amy üdítően nyílt és őszinte, egyszerűen jó társaság. Nevetve jegyzi meg, hogy ő pont úgy cselezi ki a rajongókat, hogy NEM visel sötét napszemüveget, és nem veszi körül magát testőrökkel, egyszerűen csak sétál az utcán. Pedig nem minden rajongó kedves-aranyos. "Ez az iparág vonzza az őrülteket, és sajnos nekem is vannak rossz élményeim velük. Voltak ügyeim zaklatókkal. Egy fickót két éve le is tartóztattak, és az elmúlt pár hétben is voltak ilyen problémáim."

Amyt a zeneipar legnagyobb nevei támogatják: Bruce Springsteen, Elton John - aki meg is ölelte - és a U2, akikkel együtt szórakozott az öltözőjükben.

De a Dustin Hoffmannal való találkozásán - ami Graham Norton Show után történt - még most is hitetlenkedve rázza a fejét. "A felvétel végén azt mondta, szeretné hallani az ismertté válásom történetét." - meséli Amy. - "Elmondtam neki, hogy egy hirdetésre válaszolva küldtem be a dalaimat, és így lehetett lemezszerződésem. Tetszett neki. Azt mondta, hogy ezt sorsszerű volt, így volt megírva, hogy ezt csinálhassam. Adtam neki egy CD-t, és két perc múlva jött vissza azzal, hogy dedikálnám-e neki. Én - autogramot adtam Dustin Hoffmannak - annyira szürreális!"

Mire a beszélgetés véget ért, már lett egy határozott benyomásom arról, hogy Amy sohasem fog megváltozni. Boldog, hogy egy évig visszavonultan írhatja a dalait, találkozhat a barátaival, akik ugyanazok, mint akik az iskolában is a haverjai voltak. "Két évig turnéztam, úgyhogy most otthon pihenek. Mindig Skóciában maradok a pihenőidőm alatt, mert szükségem van az itteni nyugodt, csendes környezetre, és itt a számomra a legkényelmesebb. Szenvedélyesen szeretem a hazámat, és azokat az embereket akik körülvesznek. Sosem akarom elhagyni őket."