A mostani hírmentes időszakban Amy hivatalos oldalának archívumában keresgélve találtam rá egy Amyvel 2012-ben készült interjúra, amiben az akkor új LIABL dalairól, és a hátterükről beszél. Szemezgettem belőle pár olyan információt, amit eddig még nem (vagy nem ilyen részletesen) tudhattunk.
A 4th Of July-ról:
"A 9/11 10 évfordulójának eseményeit néztem a híradóban. Nagyon érzelmes ember vagyok, bármin tudok sírni. De emlékszem, hogy az első New York-i látogatásomkor, a [Függeltenség napi] tűzijátékot nézve milyen hihetetlenül boldog voltam. Annyi szörnyűség történt a várossal azóta, de még most is fantasztikus hely. Egy vidám, New Yorkot ünnneplő dalt akartam írni."
Folytatás a bővebbenre kattintva.

A The Game-ről
(...) A rajongók észrevehetik a lemezen, hogy Amy hangterjedelme sokkal szélesebb: vannak rajta olyan dalok, - mint a szomorkás, vonósokkal, rézfúvósokkal megtámogatott The Game, - amikkel tinédzserként biztosan nem próbálkozott volna. Amy egyetért: "Mostanra nőttem fel a hangomhoz. Teljesen megbolondult a hangterjedelmem, valószínűleg a turnézás és a folyamatos éneklés miatt. Sokkal erőteljesebb lett a hangom, és sokkal jobban tudom irányítani. Magasabb és mélyebb hangokat is ki tudok énekelni. A The Game olyan dal, amit biztosan nem tudtam volna elénekelni kezdőként. Stílusban is más mint a tőlem megszokottak, de mindenkinek, aki hallotta, az volt a véleménye, hogy ez is én vagyok."